Motívumok

“A mai magyarság bálványimádó módjára teljesen behódolt a nyugati civilizációnak, kivált az iskolázottakból, a tanultakból álló része és nem becsüli a sajátját, sőt lenézi és parasztosnak tartja azt az ornamentikát, amit most bemutatni akarok. Önmagának ez a megtagadása már a középkorban kezdődik s az idegen uralkodó családok alatt mind erősebb lett, tápláltatván a beözönlő idegenek által úgy, hogy ma már a nép is elhagyja  festői ősi viseletét az értéktelen, szegényes, nyugati divatért, amibe igaz, hogy az elszegényedés is belejátszik.
Ez elé a fajmegtagadó, a nemzeti önérzetet tipró és megsemmisítő áradat elé akartam egy követ dobni munkám anyagának összegyűjtésével és ismertetésével, gondolván, hogy majd csak akad több kőhordó is. ” (Budapest, 1929. október havában. Huszka József)

Itt a felhasznált motívumokról olvashat az érdeklődő.

Szarvas:

  Az örök megújulás, a Nap, illetve Krisztus szimbóluma. A hosszú életnek és a halhatatlanságnak a jelképe, mivel a szarvas megkeresi az élet forrását és iszik annak vizéből. A szarvas a bőség és teremtő erő egyik jelképe. Az úgynevezett KORONDI SZARVAS.

 

 

Rózsa:

  Változatok: négyszögű rózsa, Istenfás rózsa, szíves rózsa, “valódi” rózsa.
Földanyánkra, a Boldogasszonyra utalnak.

 

 

 

Madár:

 

Galamb, páva szerelem szimbóluma.

 

 

 

 

Oroszlán:

Az oroszlán, mint szimbólum mindenekelőtt a Napot, a látható és a spirituális fényt, a külső és belső ragyogást, az égi és a földi tüzet, a dicsőséget, a pompát, a hatalmat, az uralmat, a királyságot, a nyugalmat, a szilárdságot, az állhatatosságot, az igazságosságot, a becsületességet, a nagylelkűséget, az eszességet, az éberséget, a fennköltséget, a gazdagságot jelképezi. Negatív esetben viszont a zsarnokságot, a kegyetlenséget, erőszakot, fenyegetést, indulatosságot, csillapíthatatlan mohóságot.

A magyar koronázási ékszerek közt a Szent Jogar nem más, mint hegyi kristályból faragott királyi bot, a magyar népi vallásosság szentfényt gyűjtő és őrző ’gömbös-botja’, a királyi állat, az oroszlán „ékességével” jelölten. A jogar azért nem aranyból készült, mert a hegyi kristálynak ’csillagoktól kapott’ misztikus ereje van.

Az Oroszlán Nap-tulajdonságokkal bír. Nap-tulajdonságok a derű, öröm, nyíltság, őszinteség, tisztaság, életerő, egészség, boldogság, boldogulás, a siker, szerencse, gazdagság, célok elérése, vágyak teljesülése, álmok megvalósulása, felemelkedés, megtisztulás és a megvilágosodás. A Nap tudatosságot, a józan észt, az értelmet, a racionalitást, a felszínt, a világosságot és a felismerést képviseli.

Szemdísz: A fenntartó, az éltető, a továbbképző erő szimbóluma.

 

 

 

 

 

Ló:

A lovas kultúrájú népeknél a ló szimbolikája az Isten és az uralkodó fejedelem közötti kapcsolat kifejezésére épül. A fehér ló az igazságos, a szeretett és győztes fejedelmet jelképezi, aki a népét az ég urának tetsző utakon vezeti.

„Fehérló, vagy egyszerűen Ló, illetve Lú a magyari népek ősi istennője. A Fehérló istenanya fia a hímnemű csikó, a Mén, a haladás, a gyarapodás, a tudás, a menés (előrehaladás) istene.

Az ő bibliai utódja Nimród, vagy Ménrót. (azaz Mén, a Nap-fia) Nimród – az első dalia – egész Mezopotámiának, vagy annak a területnek volt az első uralkodója, ahonnan később az asszírok elindultak. Perzsiában ő teremtette meg a fehér ló, a tűz, és a források kultuszát.

 

A mai nyelvben a Ló a legnagyobbat, a legfényesebbet, a királyit, az istenit fejezi ki. Például: a lódarázs – óriási darazsat, vagy a víziló – a vizek istenét jelenti. A fehér jelentése „napfényes, kiváló” A Fehérló Napistent is jelentett.

Életfa:

Az életfa a magyar nép egyik legősibb szakrális jelképe. Az életfa ereje kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar néplélekben, az ősi lovas-nomád életformánk és hitvilágunktól való elszakadásunk óta eltelt évezred sem bírta átírni az ősvallásunk első számú szimbólumát. A világfának is nevezett szakrális csoda nem csak egy egyszerű vallási és természeti idol, hanem egy komplett jelképrendszer. A világmindenség természetes rendjét fejezi ki, melyben az isteni rendezőerő nyilvánul meg.

Az életfa ábrázolás sok ősi nép jelképrendszerében fellelhető, az asszíroktól egészen a keltákig. A fa a legtöbb kultúrában a megújulás és az élet jelképe. Azonban a magyar életfa jelentősen eltér ezektől az ősi szimbólumoktól. A felső ágai jobb és baloldalán megtalálható a hold és a nap. A turáni, sámán vagy táltoshitű népek és a tengrista vallású lovas kultúrák alapszimbóluma. Ez a fa jelenik meg az altáji török táltosdobokon, avar sírleletekben, hun ábrázolásokban is.

Turul:

TU -URÚ -LU = teremt-védelmez-ember = VILÁG TEREMTŐJE ÉS VÉDELMEZŐJE

A TURUL elnevezés tökéletesen hordozza magában azt a tartalmat, amit szimbolizál, azzal a kiegészítéssel, hogy őseink ekkor a teremtett világ alatt a magyarságot és őstörzseit értették.

Kimondhatjuk tehát, hogy Szent TURUL madarunk, több százezer évvel ez előtt, itt a Kárpát medencében Karácsony = Kerecseny sólyomként, az újjászülető és felkelő nap szimbólumaként született. Kivándorló őseinkkel együtt eljutott a világ minden részébe és például a sumer-maghar eszmerendszerben, megőrizve Napisten mivoltát, új TURUL nevét is itt megszerezve, a teremtő és védelmező Jóisten alakját öltötte fel, akit Nimróddal azonosítottak. Ezáltal a mindenkori teokratikus hatalom jelképévé vált. A nevében fellépő földi hatalom uralkodói nagyságát növelte, jogát az égből valóként eredeztette. Innen indult, a közben elárjásodott és elsemitásodott akkori civilizált „nyugati” világ rendkívül változatos formájú megjelenésével történő meghódítására, hogy két-három ezer évvel ezelőtt visszatérjen, eredeti alakjában, új névvel és új felruházott hatalmával az igazából soha el nem hagyott szülőföldjére, ahol ma is őshonos, a Kárpát medencébe.

Griff:

Felemelkedő erő, szárnyaló oroszlán. Tehát magában hordozza a sólyom és az oroszlán tulajdonságait.